Éjszakák a Halállal - 1

Születünk, meghalunk.
Utóbbit egy fekete köpenyes alak intézi, kaszával a kezében. Innen a neve: Kaszás. Nem túl frappáns, de témához illő. Sok embert hozzásegít a távozáshoz. De vajon hova távoznak?
Voltak idők, mikor még nem létezett az út a túlvilágra. Mikor nem volt ki segítsen és meghalni csak szenvedés volt. Mikor az emberek nem csak azt hitték, amit láttak. Tudták, hogy a Sötétek léteznek. Így nevezték őket. Sötétek.
Azt hinné az ember, hogy gonoszak voltak. Dehogy. Ők is ugyanolyan tudatlanok voltak, mint az emberek. Vártak valamire. Vagy valakire. Aki elég hatalommal rendelkezik, hogy megkönnyítse szegény lelkek számára a Pillanatot. Mert ők látták azt amit az élők nem. Látták a sok szenvedést és fájdalmat, mikor áttuszkolták magukat a Sötétségbe, és ott is csak reszkettek és féltek, a Sötétek hiába próbáltak segíteni, ha csak a közelükbe mentek, éles sikolyokkal riasztották el őket a lelkek a közelből.
Annak a bizonyosnak, a Halálnak viszont ugyanúgy meg kellett volna születnie. De hogyan? Az élők nem tudták. A Sötétek sem. Így csak vártak. Érezték, hogy ez a legtöbb amit tehetnek. Nem voltak képesek átlépni  az élőkhöz.
Kivéve egyet közülük.

*

- BOLDOG 18. SZÜLETÉSNAPOT!- drága barátnőim ezzel az üvöltéssel keltettek fel. Végre eljött a nagy nap! Nagykorú lettem. Kezdődik az ÉLET!
Elmajszoltam a meglepetésreggelit, és elkezdtem felbontani az ajándékokat.
- Istenem Rachel, ez tökéletes! - kezembe vettem a fényképezőgépet, és lefényképeztem a pizsamás lányokat, akik éppen csillámporral szórták tele a hajam és az ágyam.
- Nincs mit, Bess, azt szeretném, ha ezentúl, minden pillanatot megörökítenél vele, mert tehetséges vagy hidd el nekem! - ő volt az a barátnőm aki mindig bíztatott, hogy azt csináljam amit igazán szeretek.
Kibontottam a többi csodálatos ajándékot, Kimtől egy pár svarowski fülbevalót kaptam, Megan és Daisy pedig egy nagy plüssmackót ajándékozott nekem, aminek ha megnyomtad az orrát, a Happy Birthday-t kezdte el énekelni!
- És az a nagy rózsaszín? Az kitől van? - kérdeztem, de a lányok nem válaszoltak, mindenesetre eléggé titokzatosan néztek.
- Mi nem tudjuk, bontsd ki! - kuncogtak.
Kezembe vettem a dobozt, és elkezdtem bontogatni, közben egy kocsit hallottam rémesen nagyot fékezni a kollégium előtt.
- Ez egyszerűen hihetetlen!!! - a világ leggyönyörűbb koktél ruháját tartottam a kezemben és hozzá életem legszebb ezüst cipőjét. Mellette egy levél állt : "Csak akkor próbáld fel, ha már ott vagyok!" xoxo.
Ebben a pillanatban valaki iszonyatos hangosan elkezdett üvöltözni az utcán.
- MI AZ, HOGY NEM ENGEDNEK FEL A LEGJOBB BARÁTNŐM SZÜLINAPJÁRA? TUDJA MAGA KIVEL BESZÉL? ÉN BEFOLYÁSOS EMBEREKNEK DOLGOZOM ÉS HA NEM ENGED FEL MOST AZONNAL, KIRUGATOM!!
- De uram, ez egy lány kollégium...
- URAM? MIT KÉPZEL MAGÁROL MAGA SUNYI? MAGA SZERINT EZ A FENÉK EGY FIÚÉ? JÖJJÖN IDE, FOGJA MEG, FOGADOK, HOGY A FELESÉGÉNEK FELE ILYEN FESZES SINCS!! EZT EGYSZERŰEN NEM HISZEM EL! BESS! BEEESS!!
Ismertem a hangot, ezer közül is meg tudtam volna mondani, kié. Odaszaladtam az ablakhoz és kinéztem rajta.
- Adam! Hahó, itt vagyok!!
- BESS? EZ A NEVELETLEN GAZEMBER NEM AKAR FELENGEDNI HOZZÁD!! PEDIG MEGMONDTAM NEKI HOGY KI LESZ RÚGVA!! RÁADÁSUL MÉG LE IS PASIZOTT. ILYEN ROSSZUL NÉZEK KI? ÉS HOL AZ EGYENLŐSÉG??? - Adam volt a legjobb barátom. Aranyos megértő, önzetlen, és a világon a leglangyibb ember akit csak ismerek! Mellesleg rémesen vezet, ami megmagyarázza a nyikorgó fékezést, de akinek van pénze megvenni a jogsiját, annak mindent lehet.
- Nyugodj meg Drágám, máris lemegyek ! Gyertek csajok! - csak egy dzsekit kaptunk magunkra és lerohantunk a lépcsőn.
Rögtön Adam nyakába ugrottunk.
- Jajj csajok, úgy hiányoztatok nekem !! Ide ide mind, hagy nézzelek titeket! Jajj micsoda formák! Persze én hájas vagyok mint egy malac, na de mire jó a zsírleszívás nem?
- Ugyan már, Adam, istenien nézel ki! - nevettem.
- Tetszik a ruha? Eredeti Gucci, de ha nem tetszik szólj! A ma esti bulidra vettem, már a limuzint is megrendeltem, este hétre jön!
- Imádlak!! - úgy éreztem, életem legszebb szülinapja lesz.
- Ugyan már drágám, ha vagyok ilyen pofátlan, hogy csak  ritkán látogatlak meg , megérdemled, hogy mikor itt vagyok , oltárit partizzunk! - kacsintott ki a Dolce napszemüvege mögül. Észre sem vettem, mennyire megváltozott, barnított bőr, fekete haj, egyszerűen felülmúlt egy csajt.
- Adam, nem gondolod, hogy kevesebb plasztika kéne? - pillantottam a tökéletesen makuátlan arcára.
- Öregedő éveimben, igenis kijár nekem ennyi! Nem tetszem?
- Csak azért kérdeztem, mert már kezdem magam lepukkantnak érezni melletted!
- Ne beszélj hülyeségeket, nem vagy te lepukkant, döglenek utánad a pasik! Bezzeg utánam.. Menjünk fel, és készülődjünk, az estére, hoztam Tequilát, meg a Sztárom a Páromat .....sali van? - teljesen be volt zsongva.
- Neked mindig édes! Kérem, most az egyszer nem lehetne, hogy úgy tegyen, mintha lány lenne? - fordultam  a biztonsági őrhöz, akinek köztudottan tetszettem, így megadta magát és bólintott egyet.
- Jól teszi , mert, nem azért jöttem ide Baliról, hogy hazaküldjön. Ja és kérem, segítsen felhozni a bőröndjeimet.- vakkantotta oda Adam, mire az őr, felcipelte neki mind a három pink óriásbőröndjét.
- Minek ennyi cucc neked? - kérdeztem.
- Az egyikben a krémjeim vannak és a sminkem, a másikba cipők, és a harmadikba pedig ruha a lányoknak! -mondta Adam, olyan természetességgel, mintha csak egy nyalókát vett volna nekünk.
 Ahogy fenn eszegettük a salátát, és néztük ahogy Hugh Grant és Julia Roberts szerelme kibimbódzik, olyan volt, mint a régi szép időkben. Mikor még minden olyan egyszerű volt.
- Mi van Kyle-lal? - kérdeztem hirtelen Ademet.
- Nem tudott jönni, mint látod, sajnos állandóan konferenciázik, de azt kérte, adjam át az üdvözletét, és csinált skype-ot ahol tud veled beszélni!
Ekkor hirtelen valami feketét láttam, az ablaknál. Csak egy pillanatig. De mintha valaki elzuhant volna az ablak előtt. Felsikoltottam és odafutottam. Kihajoltam az ablakpárkányon, és lenéztem a mélybe. Senki nem volt ott.
- Mi a baj? - kérdezte csodálkozva Adam, és a csajok is elég furcsán néztek rám.
Egy pillanatig, nem tudtam mit mondjak. Teljesen ledöbbentem. Mondjam el mit láttam?
Rájöttem, hogy felesleges, biztos csak a szemem káprázott.
- Szerintem túl sok tévét nézünk. - jelentettem ki. - Nem kéne készülnünk?
- SZENT ÉG! MÁR NÉGY ÓRA!! - Adam láthatóan pánikba esett. - GYORSAN, SZEDELŐZKÖDNI, FÜRDENI, SZŐRTELENÍTENI!!! MINDJÁRT INDULUNK!! Segítség...

*

Három óra múlva, már mindenki kész volt, végeztünk az utolsó simításokkal is, és nekem teljesen kiment a fejemből , hogy mit is láttam.
Nem is koncentráltam másra, csak hogy ne essek el a lépcsőn a vadonatúj szerelésemben, és hogy minden tökéletes legyen, amiről Adam gondoskodott is.
Pontban 7-kor begördült egy nagy fehér limuzin a kolesz udvarába, mi beszálltunk és elindultunk, egyenesen bele a New Yorki éjszakába.