7

Hazafele menet még beugrottam előhívatni a képeket, hogy rendesen lehessen majd őket látni. Az eladó elég furcsán nézett rájuk az elején, de mikor jobban megvizsgálta, mosolygott felém, és megjegyezte, hogy tetszik neki.
Gondoltam, rendelek pizzát, Daniel úgysem kóstolhatta még, és erről nem maradhat le. Mikor megérkezett, betettem a sütőbe, hogy az melegen tartsa.
Daniel pontosan érkezett, és én nagy meglepetten vettem észre, hogy teljesen modernek a ruhái, és a haját is megpróbálta felzselézni. Nem is lett olyan rossz, ezt meg is mondtam neki, majd megkínáltam a pizzával, amit elfogadott, és neki akart állni nézni a képeket, de megkértem, hogy ő is meséljen magáról, ha már én elmondtam az életem nagy részét.

- Az én történetem nem valami mulatságos. Sőt, unalmas. Monoton. De ha kíváncsi vagy rá, elmondom. Voltak idők, mikor még nem létezett a nyugalomba vezető út, vagyis létezett, de senki nem ismerte. A lelkeknek rendszerint szenvedniük kellett, és a napjain azzal teltek, hogy a rémült sikolyaikat hallgattuk. Volt egy kapu. Senki nem tudott átmenni rajta. Egyszer kipróbáltam, és sikerült. Tudtam, hogy ez lesz a dolgom. Sok éve csinálom, és nem öregszem, viszont a memóriám, az véges, és minden 10. évben újra rá kell jönnöm ki vagyok. A mostani év, pont új évtizedet nyitott, és megint ráeszméltem, mi a dolgom. Nem tudom ennek a felejtésnek mi a lényege, de biztos van oka.

- Biztos az érzelmek miatt. - válaszoltam töprengve.

- Micsoda? - érdeklődve nézett rám.

- Az érzelmeid. Tudod, lehet egy idő után kikészülnél tőle, hogy ez a munkád. Mint az orvosok. Szabadságra mennek, mert nem mindig bírják a mindennapos haláleseteket, vagy akár a vért. Majd megérted. - mosolyodtam el, mikor láttam, hogy nem nagyon hallott még ilyesmikről.

- Láthatom a képeket? A világra vagyok kiváncsi, a szemszögedből .

Így hát megmutattam neki, a képeket szépen sorjában. A taxikat, a kaszinókat, a butikokat, a kedvenc pizzériámat, és elmondtam, hogy onnan rendeltem, megmutattam, hogyan kell használni a telefont, és közben végig a fejemben járt egy kérdés. Hogyan tud emberré válni?

- Bonyolult dolog, és nem is jártam jobban utána, mert kell hozzá egy ember vére. És az egyetlen ember akivel kapcsolatba tudok lépni, az te vagy.  De erről nem szeretnék beszélni. Majd ha talán kicsit többet tudok róla.

Nem is firtattam tovább a dolgot, nagyon jó éjszakánk volt, bár megint hamar elaludtam, de reggel ugyanúgy be voltam takarva, mint tegnap és az üzenet is ott volt.

Elgondolkoztam rajta, hogy bírni fogom-e ezt hosszabb távon. Eddig nem zavart. Mert jó volt. Társaság volt. És egy kicsit tetszett is, ezt be kell hogy valljam.
Úgy éreztem, ha csak órákra is de visszakapom az életem.