Éjszakák a Halállal - 2

Talán ez a megoldás? Átjöttem a kapun. Simán ment. Erősnek érzem magam. Mindenki él érzem, mert nem félnek, de senki nem lát. Vagy mégis? Ki volt az a lány? Talán ő látott. Meg kéne keresnem, lehet, hogy tud segíteni. De merre van? Visszamegyek, talán ahol leestem, választ találok...

*

Aznap reggel Harry Bengon elaludt délután.

Sietett az esti programjára.

Késésben volt. 

"Mocsok lámpa, nem fogsz ki rajtam" - gondolta.

Zöld.

"Csak érjem el"

Sárga.

"Gyerünk már, egy Porshe ennél többre képes...."

Piros

"Nem baj, átértem...Várjunk csak. Nem tudok megállni! Mi ez? Mi történik?"

...

"Jó estét kívánok, minden hallgatónak,  Melanie Holst vagyok a nap utolsó híreivel.
A 42-es és a 36-os sarkán, nagy szerencsétlenség történt, egy Porshe szaladt bele egy éjszakai klubba , valószínüleg fékhiba miatt.
A sofőr azonnal szörnyet halt, egy  fiatal pedig súlyos állapotban van a helyszínen.
A helyszínelés még  tart, további híreket reggel 7-kor hallhatnak Joe-val. Jó éjszakát!."

*

A karjaimban fogtam Adamet, és ami eddig olyan tökéletesnek tűnt, hirtelen rémálommá vált. A ruhám átázott a vérétől , ami szinte mindenhonnan folyt, és nem akartam elhinni, hogy mindez vele és velem történik. Az emberek körénk gyűltek , mindenki megrettenve figyelte a jelenetet. Nem érdekelt, hogy a sminkem szétfolyt a könnyeimtől, nem szégyelltem magam senki előtt.
- Hívjanak mentőt! - kiabáltam kétségbeesetten. Egy srác a tömegből rögtön tárcsázta őket.
- Bessie! - soha nem hallottam még ilyen halknak a hangját. - Idefigyelj csajszi! Nézz rám! Ha ezt nem élem túl, vigyázz az rucikra!
- NE BESZÉLJ MÁR HÜLYESÉGEKET! Persze, hogy túléled! - el sem tudtam volna képzelni a világot nélküle.
- Tudod, mindig nagyon becsültelek, hogy botox nélkül is ilyen szexi vagy! Becsüld meg és sose rontsd el magad semmi művel! Így vagy tökéletes ahogy vagy! És teljes szívemből szeretlek ! Legyek akár Balin, Japánban vagy itt...Mondd meg Kyle-nak, hogy mindig is ő volt az egyetlen pasi az életemben, akit igazán szerettem ! Fotózz, mert nagyon tehetséges vagy, és örülj annak, hogy az vagy, aki! Látod, én már anyám hasában is béna voltam, mert lány lettem, de nem melleket növesztettem. Megkeserítettem anyám életét, és egész létemben semmirekellő voltam. De neked nem kell annak lenned! Követsd az álmaid csajszi! Egyél sok salit, hogy ne nőjjön ki a hájacskád, de tudod mit, az se számít, én kövéren is ugyanúgy szeretnélek! - könnyeim láttán halványan elmosolyodott. - Gyere közelebb! Csináltass nekem melleket, mielőtt eltemettek, mindig is szerettem volna melleket! Kérlek! - mindig megőrzi a humorát. Lassan elnehezedett a teste, és egy pillanat múlva.....MEGLÁTTAM ŐT!

*

Az egész balesetet láttam. Valami erő odavonzott. Tudtam mit kell tennem. Megérintettem a sofőrt, mire ő kiszállt a testéből, kérdően rám nézett, majd megkérdezte ki vagyok.  "Azt még magam sem tudom"-válaszoltam. De ez az Erő tudja. Maradj velem. Aztán megláttam a lányt, a barátjával a kezében. Valami azt súgta, a fiúnak is jönnie kell, de mivel nagyon erőtlen volt, odamentem hozzá, és kiemeltem a testéből.
Abban a pillanatban összeakadt a tekintetünk a Lánnyal.
- Ki...Ki vagy te? - kérdezte..de nem válaszoltam neki. Ránéztem a két lélekre, és autómatikusan azt mondtam "Induljunk."
Megfordultunk, és abban a pillanatban kinyílt a kapu, amin kiestem, és tudtam, hogy mit kell tenni. Nem néztem vissza , csak elkezdtem sétálni. Még hallottam a lány kiáltásait, hogy "Hova viszed te szemét? Ki a fene vagy te?"....Hallottam a zajokat, ahogy elrángatják az immár élettelen barátjától, és a szirénákat is, amik sajnos túl későn érkeztek.
Mikor átmentünk a kapunk, nem érzékeltem, hogy a két lélek félt volna, sőt, örültek, hogy van mellettük valaki. Beszélgettek. Hallottam, ahogy a sofőr bocsánatot kér a fiútól. De beszállni nem akartam, én csak egy kísérő voltam.
Megérkeztünk a helyre, ahonnan jöttem. A többi Sötét felkapta a fejét. Látták hogy a két lélek, se nem fél, se nem reszket. Szótlanul felálltak, és rámaggattak egy köpenyt, a kezembe pedig egy kaszát nyomtak.
 Mikor a bőröm érintette azt, az összes sötétség beleivódott, minden olyan lett, mint egy csodaszép mező. Majd megjelent egy fénysugár, és egy hang szólalt meg.
"Köszönöm, innentől vigyázok rájuk."
És akkor tudtam. Tudtam, hogy én leszek az. A közvetítő. A Kaszás.